Leszoktam.hu

A népesség mintegy15-20 %-a szenved allergiás megbetegedésben. Csak Európában és az USA-ban mintegy 50 millió ember allergiás. Nap mint nap kapcsolatba kerülünk a szervezetünkre ártalmas anyagokkal. Ezek lehetnek ételek, italok, baktériumok, vírusok és a környezetünkben felhasznált vegyszerek. Testünk bonyolult védekező rendszere, az immunrendszer véd ezektől a veszélyektől, állandó harcot folytatva az egészségünkre káros anyagok ellen.

Az allergia (túlérzékenység) a szervezet védekező rendszerének (immunrendszerének) kóros túlműködése. Allergiás betegségről akkor beszélünk, amikor a szervezet az egészségre ártalmatlan anyaggal szemben olyan válaszreakciót produkál, mintha az az anyag káros lenne.

A tünetek igen sokfélék lehetnek, és általában több szervrendszert érinthetnek. A bőrön megjelenhetnek csalánkiütések, vagy sömör (dermatitis), valamilyen allergénnel való érintkezés után. Ha a szem kötőhártyája érzékeny, ott kötőhártya-gyulladás alakulhat ki, ami szemviszketéssel és könnyezéssel jár. Az orrnyálkahártya túlérzékenysége pedig tüsszögéssel, orrfolyással járó szénanátha (rhinitis) kialakulásához vezet. A legsúlyosabb megnyilvánulása az allergiának, a légutakban a nagy- és a kishörgők túlérzékenysége, amely tartósan fennálló időnként igen súlyos állapotot jelentő betegséget, az asztmát váltja ki. Bizonyos ételféleségek is kiválthatnak allergiás reakciót. A szájüregbe került étel szájpadviszketést, nyelvödémát okozhat, ez az orális allergiás reakció. A tápcsatornából felszívódó anyagok viszont hányást, hasmenést, hasi fájdalmakat, vagy csalánkiütést váltanak ki, ekkor ételallergiáról beszélünk. A túlérzékenység legsúlyosabb formája pedig az anafilaxiás sokk, amikor azonnali orvosi beavatkozás szükséges, mivel a keringés teljes átrendeződése, ájulás, gégeödéma, majd fulladásos halál is beállhat a fokozott túlérzékenységi reakció következtében. Ilyen súlyos tüneteket válthat ki például a méhek, darazsak csípése is.

Egyes szakemberek csupán a lélek betegségének tekintik az allergiát, különösen az asztmát, míg az ellenkező végletet vallók izoláltan, csak az immunrendszer, vagy a hörgők biokémiai működése zavarának tekintik. Az ellentét nem feloldhatatlan. A valóságot valószínűleg azok az elméletek írják le a legpontosabban, amelyek e két nagyon összetett rendszer - az idegrendszer és az immunrendszer szoros kapcsolatával magyarázzák a tünetek összetettségét. A neuroimmunológia és a pszichoneuroimmunológia két új, eddig még kevésbé ismert területe az immunológiai kutatásoknak. Az allergiás betegségek okainak feltárásához a későbbiekben ez a két tudományterület is hozzájárulhat. A bonyolult tünetegyüttesek nem egy, hanem sok tényezőre vezethetők vissza.

HOGYAN ALAKUL KI AZ ALLERGIA ?

Az allergiára való hajlam igazoltan öröklődik. Egyes vizsgálatok kimutatták, hogy azokban a családokban, ahol legalább az egyik vagy mindkét szülő allergiás a gyerekek is nagyobb valószínűséggel lesznek betegek. Emellett a környezeti hatások játszanak fontos szerepet az allergia kialakulásában.

Az érzékennyé váláshoz (szenzibilizálódáshoz) idő kell, vagyis az allergénnel való első találkozáskor még nem jelentkeznek a tünetek, csak később. Hogy mikor? Az nagyon változó, van rá példa, hogy valaki egyfajta ételből csak egyszer fogyasztott, s aztán már a második alkalommal súlyos tünetei vannak, de igen gyakori az is, hogy valaki 30-40-50 éven keresztül szívja be panaszmentesen a pollennel teli levegőt, de allergiája csak felnőtt korában jelentkezik.

Kezdetben a szervezet csak egyféle allergénre válik érzékennyé (monoallergia), később azonban egyre több anyag vált ki allergiát (poliallergia). A monoallergizáltak között a leggyakoribbak a legagresszívabb allergének: a parlagfű és fűpollen, valamint a háziporban az atka allergén fehérjéje. Az Egyesült Államokban a súlyos asztmás rohamokat gyakran az allergiát kiváltó földimogyoró elfogyasztása váltja ki. Magyarországon viszont legfőbb allergénünk a parlagfű.

Az allergia főleg a városi környezetben legyengült immunrendszert veszélyezteti, a légszennyezés hatására a nyálkahártyák védekező funkciója csökken, az allergia könnyebben kialakul.